Járjon bölcsibe vagy maradjon otthon?
A magyar anyák nehezebben élik meg azt, hogy bölcsődébe kell adniuk gyermeküket. Jót tesz-e a gyermeknek, nem vált-e rossz irányba a fejlődése - ezek a főbb kérdések. 


Danis Ildikó fejlődés-pszichológus azt mondja, a kutatások szerint nincs különbség a valamely nappali intézményben és az otthon nevelt gyermekek fejlődése közt akkor, ha megfelelőek a körülmények. A hangsúly azonban éppen a jó minőségű ellátáson van. Nagyon is sok múlik azon, hány gondozóra hány gyermek jut, milyen az intézmény felszereltsége, biztonsága. Minél kisebbek a gyermekek, annál több pedagógusra van szükség. Az ideális, ha egy gondozóra öt-hat gyermeknél nem jut több.
Magyarországon egyébként kifejezetten szigorú előírások érvényesek a bölcsődés korú gyermekek ellátásában. Ennek megfelelően például átlagosan csak 12 gyerek van a bölcsődei csoportokban, akikre két gondozónő vigyáz egyszerre. A létszám mellett azonban az is fontos, mennyire hasonlít a bölcsődei közeg az otthon megszokotthoz, mennyire az anyához hasonlóan áll a kicsikhez az óvodai gondozó. A fejlődés-pszichológus szerint, éppen ezért lenne szükség minél szorosabb együttműködésre a szülő és a bölcsődei dolgozók közt.

A WHO ajánlásai közt szerepel, hogy a gyermeki fejlődés legfontosabb időszaka az egy-másféléves kor, amelyet a kisgyermeknek lehetőség szerint a családjával kell töltenie. Egyre több országban támogatják ezért, hogy az anyák ezt az időszakot otthon tölthessék a gyermekükkel, akár úgy ösztönözve ezt, hogy a teljes fizetésüket megkapják ez idő alatt.
A kutatások szerint, abban az esetben, ha az anya otthon figyel a gyermekére, jó környezetet alakít ki számára, a második évtől már nem okoz gondot a bölcsődébe járás. A kutatások azonban azt is igazolják, hogy azok között a kicsik között, akik napi 10-11 órát töltenek el a napközi intézményekben, megnő a viselkedés- és magatartászavaros gyerekek aránya. A szakértők szerint, a legideálisabb az lenne, ha a délutánokat már a bölcsődés gyermek is otthon töltené.-irja az mr1 kossuthradio.
 
Kutatók szerint a vizsgálatok azt  igazolták, hogy azok a gyerekek, akik egyéves koruk alatt, napi  4 órát vagy annál többet töltöttek anyai gondoskodás nélkül, agresszívebbek voltak kortársaikkal szemben, inkább mutattak bizonytalan kötődési mintázatot és kevésbé voltak hajlandóak a felnőttek utasításainak eleget tenni (Belsky 1986, 1990). Más kutatók azonban nem tudták igazolni ezeket az eredményeket. Ők a bölcsődei nevelés jótékony hatását emelték ki, megfigyeléseik szerint a bölcsis gyerekek értelmi fejlődése gyorsabb, az engedetlenséget Ők a függetlenség, önállóság megnyilvánulásának tartották (Clarke-Stewart, 1989).

Végül abban sikerült a kutatóknak egyezségre jutniuk, hogy a bölcsődei gondozás minősége valamint a családi gondozás, az otthon élvezett szeretet és figyelem az, ami igazán meghatározza a gyermek értelmi, érzelmi fejlődését. 

Mit vonhat le tanulságként  az ellentmondó eredményekből a gyermekét féltő, érte aggódó anya?
Amennyiben lehetséges, próbálják az anyai gondoskodást megadni a gyermek számára, legalább kétéves koráig. Ha szükséges a bölcsőde, lassan, fokozatosan szoktassák be a gyermeket.
Amennyiben legalább kétéves korig nem megoldható a gyermek otthoni nevelése, próbálják minél tovább halasztani a bölcsőde kezdését, a beszoktatás itt is fokozatos és lassú legyen.

Nagyon fontos, hogy előre tájékozódjanak a bölcsődei gondozás minőségéről, hiszen a kutatók is erre helyezték a hangsúlyt. Ha lehetséges keressenek fel több bölcsődét, tájékozódjanak a módszerekről, elvekről, nézzenek körül, ismerkedjenek meg a gondozónőkkel.  Optimális a minél kisebb csoportlétszám, és az állandó gondozói apparátus.
A bölcsődén kívüli időben pedig fordítsanak minél több időt a gyermekre, játszanak vele, vegyék ölbe, dajkálják. Tegyék ezt még akkor is, ha a háztartásban esetleg elmaradnak a napi ütemezéstől. 

A döntést tehát a körülmények mérlegelése után, kinek-kinek magának kell meghoznia, ami - mivel a gyermekünkről van szó, - nem könnyű. Azért sem, mert az intenzív együttlét után nemcsak a gyermeknek, hanem az anyának is meg kell küzdenie az elválás nehézségeivel.